Hóesés ringat
Hóesés ringat megfagyott eget, |
no, még egy dalt az elsuhant |
fények után, mint nagy üveghez, |
éghez verődik a varjúcsapat, |
Isten szemüvegéhez a látomás, |
földbe ásott halottakra hó |
rakódik – közbül bukfencez a nyúl, |
inal, maroknyi szőr, csont, vércsomó; |
no, még egy dalt az elsuhant |
fények után. A zöld, a kék, |
a csörömpölő színarany, a bíbor mély |
vályut dühvel harapdáló tehén, |
farkassá vadult kutya ráz |
lábtördelő koloncot, hőköl, |
farára ül, mint csontos halott ujj, |
megfenyegeti rezdülve a sás; |
a puszta vásznán vércsöpp hömpölyög, |
alkonyul, egymást horzsolva összeér |
a fekete ég s az álomnyi fehér. |
|
|