Hóesés ringat

Hóesés ringat megfagyott eget,
no, még egy dalt az elsuhant
fények után, mint nagy üveghez,
éghez verődik a varjúcsapat,
Isten szemüvegéhez a látomás,
földbe ásott halottakra hó
rakódik – közbül bukfencez a nyúl,
inal, maroknyi szőr, csont, vércsomó;
no, még egy dalt az elsuhant
fények után. A zöld, a kék,
a csörömpölő színarany, a bíbor mély
kondulását hallja a jég-
vályut dühvel harapdáló tehén,
farkassá vadult kutya ráz
lábtördelő koloncot, hőköl,
farára ül, mint csontos halott ujj,
megfenyegeti rezdülve a sás;
a puszta vásznán vércsöpp hömpölyög,
alkonyul, egymást horzsolva összeér
a fekete ég s az álomnyi fehér.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]