Ballo ongaro

Egy 13. századbeli zeneelmélet-tudós följegyzése
„Heje-huja,
haj,
örökös tavaly,
kóccal, ronggyal
fényesített,
ázsiai
bádogholdkaraj!
Kutya alól kirángatott,
tyúkganajjal zsinórozott,
agyonmosott gyócsdarabot,
avas-sárga filckalapot;
gatyakorcot új madzaggal,
petrólámpát rézkupakkal,
somfabotot végén vakkal,
betyárbicskát nájlontokkal;
ökör hólyagját kerekre
fújva, pókhálót a sebre,
babonát látó szemekre,
hascsikarást ritka kedvre;
öreganyám rokolyáját,
tájjellegű cseréptálját,
háncsbocskornak csizma párját,
nem tótost, de nem is árját;
járomszöget, csupa nikkel,
bornyúláncot tele likkal,
– hoztunk tyúktollat fazékkal,
nem jöttünk üres marékkal!
Egymás hegyén-hátán tolong
– rege indul, szól a kolomp –
ez a hetyke pitykés csapat,
árnyékunk a falon tombol,
felnyög, aki reánk gondol,
farsangolunk újhold alatt.
Olcsók vagyunk, mint a repkény,
valutáért árengedmény!”
 

(Az éneket a következő hangszerek kísérték: fidula, tárogató, hosszi furugla, pikula, tilinkó, bőrduda, citera, kanásztülök, forgólant, nyenyere.)

 

Az előre-hátra nyakló táncból, a töklámpások nyelvöltögető, balladás fényénél középre ugrik merev térdekkel, mint egy szék, az előénekes. Az ő maszkírozása talán a legeredetibb: hossztengelyétől balra fején kucsma, vállán jerke-ködmön, combján cifragatya, lábán ráncos torkú csizma; hossztengelyétől jobbra viszont: fején velúrkalap, vállán millpoen zakó, lejjebb vasalt nadrággal, lábán lakkcipő. Kétségtelen: jobb felével az Elysée-palotában sem vallana szégyent, míg bal felével feltűnés nélkül lekuporodhatna a vándorcigányok giz-gazból összehányt tüzéhez. Foga között, mint Kinizsi Pál farsangi reinkarnációjának, három, sebtiben felkapott jokulátor-fióka lóg. S míg férfias, rekedt hangon dünnyögi az énekét, a három szájbeli csemete vékony hangon csipogja utána. A többiek természetesen egy pillanatra sem hagyják abba a pokoli nyávogást, gajdolást, bömbölést, tutulást, kivéve azt a pár botfülűt, akik még csak nem is táncolnak, hanem összeráncolt homlokkal a mandzsettájukra róják a handicappelést, a befutási sorrendet: a szépségverseny várható helyezettjeit. Buzgalmuk kínosan felesleges, hiszen a győztesek már fogilag kiválasztattak, de hát, istenem, valamivel kompenzálni kell a botfüleket! A menet, ősi szokások szerint, az ablakon kocog, a kilincseket rázza fazékba való tyúkért, tokaszalonnáért, szentjánoskenyérért, marmeládért, csokoládémikulásokért – ahol, mi akad, nem voltak válogatósak. (Bár egy-egy nippen, slusszkulcson összemarakodtak.) Megfigyelhettem, hogy iszákjuk mindig megtelt, az adakozók pedig mosolytalan arccal rögtön becsukták az ablakokat, mert ez a társulat különlegesen erőszakos volt, a konkurenciát például vagy egyszerűen leöldösték, vagy kevésbé vallásos negyedekbe űzték. A közelebbi megfigyelést erősen akadályozta az arcokra ragasztott sűrű raffiaszakáll, az artikulációig még el nem jutott törzsi jelbeszéd és az enyvfőző üstökből áradó szag. A jellegzetes ritmusú táncokat másképpen még Passamezzo Ongaro, Ungaresca, Ungrisch Tanzl, Ein ungarischer Tanz néven ismerik.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]