Dal a hóemberről

Hideg szél fúj, hogy az ember   majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér   hóembernek. Szeme szénből, az orra meg   paprikából, lába nincs, de minek is, ha   úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a   tökfödője, megbecsüli, hiszen jó lesz   még jövőre. Seprűnyél a nagyvilági   sétapálca, el is mehetne, ha tudna,   véle bálba. Ilyen ő, az udvarunkon   nagy gavallér, bár rajta csak ujjal rajzolt   az inggallér, mégse fázik, mikor minden   majd megdermed, el is mennék, ha lehetne,   hóembernek!