Sanzon

Most azt hiszem: boldog vagyok és az leszek, míg élek. Nap süt, a fény alá merült utcán ülnek a vének. Szívükbe süppedve puhán a régi utcák, fények, ahol mostan is ülnek ők, s amit én már nem értek. S amit majd ők nem értenek: ha vén szívemben élnek, örök Nap süt az elmerült utcán, hol üldögélek.