Ha szerelem hajt ostorával

Ha szerelem hajt ostorával, én és a kutyák ügetünk csapzott irhával sikátoron át, boldogtalan szívünk visszük, kövön kattogót, szimatolunk kölyöklányt és vedlett bugyogót, zsenge csípőt s mázsás combot, hogy a víz kiver, pofánkon a sóvárgás is tündért hívó jel, űznek innen, űznek onnan, konyhaajtó becsapódik, hátrálunk is vicsorogva rongy odúkig, kutyaólig. Égre fölnyüszítő vágyunk ki értheti meg? Szívünkben az olthatatlan csillagfény remeg.