Téli verbunkos

Csóválja súlyos zászlaját a fagy, új ábrándokba ránt – késpengeként rongyol spirál ködökben szikrázó sirály. Ezüst sisakot csap a tök búbjára s verbunkost pörög, s szökell is tovább könnyedén, már a kerítés csupa dér. Könnyet csal szemembe s fülön csíp: „No csak, ne kószálj külön! Lódulj, gémberedve szalad, rongyát ráncigálva a had.”