Április

Szívem súlyosan csüng, akár a hurkon fennakadt madár, mellem dobbanással teli, s rózsás kézzel utcát, teret a hancúrozó kikelet a kéményekig emeli. Kormos kotró egyensúlyoz a háztetőn, póznát húroz fütty-könnyű villanyszerelő; gólya lebeg, s az áttelelt szántón varjú-csorda legel, csősz sántikál s közéjük lő. Erdők doh-csendjét felverik a kirándulók, reggelit nyársról bicskáznak csillogó szemmel s szájjal, s zajtalanul, zöld izmot feszítve gurul sűrű nyárba a földgolyó.