Az álmokat meg kell kétszerezni
alólam, kitágult körömbe menti át, |
mi a múlandósághoz méri magát: |
hozza a tél vonuló rajvonalát, |
hozza a szív, sorsomhoz tanút, |
csikószem-egű gyerekkorát – |
Csak boldog akartam én lenni, boldog, |
s riasztok kitágult álom-égboltot, |
s magasabban, mint az űrrakéta, |
vallom én, hogy gyönyörű hitét a |
szív ha néha el is veszti, |
az álmokat meg kell kétszerezni, |
szűz havon vérpiros mályvák |
oltsák ki szemem világát, |
ha bicsakló lábam alól kifut |
a láthatár peremén az út. |
|
|