Galambok fehér csíkja villan
| Nők, fájdalmak, kudarcok elvonulnak egyszer, |
|
galambok fehér csíkja villan: |
| hajnalként rám nyíló szemeddel |
|
boldogságom hadd bizonyítsam, |
| s eltűnik majd az is, a galambok fehér szárnya, |
|
mint ifjúságom, a vakmerő-szép titok, |
| s majd eltűnik az is, a rejtelem, |
| tövig égett csillagokra nagy pelyhekben |
|
hull a hó, melegíti a nyulak gerincét, |
|
tücsköt oktat nyárra a tél; |
| arcoddal, szíveddel hadd bizonyítsam, |
|
hogy boldogságom életemmel felér – |
| Káprázó ózon magasában galambok fehér csíkja villan. |
|
|