Színek káprázata között

Színek káprázata között elmosódik már a nyár; jaj, a kék s vakmerő vörös s hold-hívó narancs-dagály! Idill ring megbomlott tájban: faun-mosolyú liget, Hermész tereli ökreit: csigacsorda bőg, üget, ezüsthangú verkli jajgat: szúnyog-sípok tolongnak, méz-alkonya csurran a római birodalomnak… Ilyen lesz majd, súgom, az ősz, szédült azonosulás, szempillád a tavat nyitja, mint partra boruló sás, már nem a táj, már a tested formálja a félelmet: remekművé fagy a combod, félrevert harang melled, fogsorod meszesen villan: homokban tevecsontváz – jaj, a tűnt szerelem, a halálként lazító vonzás!