Csak egy pillanatra
| Levél perren, dália súlyos üstöke bólint, |
|
kiürült nyár, macskaszem szikrázik; |
| nem kopott még indulatom, ifjúságom öntudatlanul virágzik, |
| évszakokat hagy jóvá, álomhoz adja magát, gyönyörűt bizonyít, |
|
hogy nem pusztítható a hit; |
| tél ellen vonulok homlokig virágban, |
|
kiürült nyár csattog vállamon, a szárnyam, |
| fázós csillagokkal hihetetlen magányban összezártan, |
|
pirosló ajtóját nyitja rám elveszett szülőházam, |
|
hogy gyere bolyongó, sírnivaló árva, |
| áss kertet, pörgesd a kutat, tapadjon rád az ing, |
|
nyújtózva gondolj a vacsorára, |
| felejtsd el az albérleteket, felejtsd el keserű szerelmeid – |
|
Fának dőlök, csak egy pillanatra, ríkató |
| délután hátrál, macskaszem szűkül, mereven figyel, |
| s mint ázott farsang, síppal, dobbal, rejtelmeivel |
|
|