Tájkép, nélkülem
Kifulladt tüdővel lélegző ég, |
elkomoruló nyári cirkusz, |
beidegzetten lapul a vidék, |
míg a kapkodó vihar elhúz. |
|
S a búza egyhúsú tömegéből |
a pipacs lángfejét feldobja, |
mint tengelyen: a táj forgásba lendül, |
nem emlékszik jég-pofonokra. |
|
|
|