Lófejek hajolnak

Lófejek hajolnak szívemhez újra, ülök a régi verandán, s virtuskodik, az üllőt magasba nyomja víg segédek közt apám. Erő s öröm szikrázik bennem, ha rágondolok, vakációzó szerelemben a munkával én sem vagyok. Talpalatnyi álom ez, hol megvetem magam – lófejek hajolnak szívemhez, hogy ne legyek boldogtalan.