Szkárosi Horvát András

Elmehetsz te sírkeresztnek, jó Szkárosi Horvát András, fújhatod, semmibe vesznek, bő tüdővel az átkozást. Tömzsi pap, toronnyi lélek, harangszavú vers hömpölyög belőled, kemény ítélet, s „érccé válik fejed fölött az szép csillagos ég”, s dörren, mintha csuknák koporsódat, de hallom, alóla kihörren kénytelen lett költő-voltod. Én, ki mesterekre báván nézek, hajlok teelőtted, komor kereszt, jelzel árván országrésznyi temetőket.