Vízözön után negyvenöt
| A repülők, mint nagybegyű madárraj, |
| súrolták házunk piros gerincét; |
| győztes, halszagú tavasz volt, apámmal |
| néztük pincénkből. Az udvaron két |
| „Sztálinorgona” állt, és bal kézbe fogott |
| tükörben májfoltos tiszt borotválkozott. |
|
| Szétszórt foltokban dereng csak az emlék, |
| mint üresfényű mozivásznon, a |
| templom fala előtt egy roncs-gép |
| karma nyúlt virágfürtös magosba, |
| hol az akác a tank csövével páros |
| vízióként állt modellt a boldogsághoz. |
|
| Mert boldogság is volt, gyerek-nem-értett, |
| sok tonnás vízfal alól felbukás, |
| posta-ajtón papírcímert cseréltek, |
| a szomszéd penészes tagkönyet ás |
| elő, a nyilas borbély vért köpött; |
| ez volt vízözön után negyvenöt. |
|
|
|