Búcsúztató helyett

Hősibb harcok sortüze hol ropog – győzni jöttem –, én térdre nem rogyok; sután biztatlak mégis: kis csatád keményen vívd meg, foggal-körömmel, most elválik, mit érsz, ne add alább, saját zászlód alól ne szökj el, mert gyűlölt otthonod lesz az ifjúság! * Ó, a szerelem szabadabb ívelésű tájra vágyik, s mint erdőtűz, ha lángra kap, utat perzsel a boldogságig – nevetséges kis korlátnak mért támaszkodsz, rosszabb, ha véd! Elszántabbnak mikor látlak, más a nyelvem, nem értenéd? * (Az ősz sátrába fogadja a kiválasztott szeretőket – félszárnnyal forgó nyaramra szomorúan nézek, kettőnket vitt volna, égig, suhanva! Most tenyérben elfér hamva.)