Búcsúztató helyett

Hősibb harcok sortüze hol ropog
– győzni jöttem –, én térdre nem rogyok;
sután biztatlak mégis: kis csatád
keményen vívd meg, foggal-körömmel,
most elválik, mit érsz, ne add alább,
saját zászlód alól ne szökj el,
mert gyűlölt otthonod lesz az ifjúság!
*
Ó, a szerelem szabadabb
ívelésű tájra vágyik,
s mint erdőtűz, ha lángra kap,
utat perzsel a boldogságig –
nevetséges kis korlátnak
mért támaszkodsz, rosszabb, ha véd!
Elszántabbnak mikor látlak,
más a nyelvem, nem értenéd?
*
(Az ősz sátrába fogadja
a kiválasztott szeretőket –
félszárnnyal forgó nyaramra
szomorúan nézek, kettőnket
vitt volna, égig, suhanva!
Most tenyérben elfér hamva.)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]