Három etűd

Weöres Sándornak

Jonicus a minore

A fa éjjel csupa ringó,

libafejnyi puha bimbó,

a fa nappal – ez is álom –

üvegágyús vízi-várrom.

Szárnyam nem nőtt, az angyalok

káprázata bennem ragyog;

s a látomás csak megsuhint:

az Ácslegény a Golgotán

elröpült a Hold után.

Egy halom ócskavas felett

ül Lia, vesz vasat, rezet,

s valódi vérrel erezett,

mindentlátó üvegszemet.