Akkor majd

Rekviem Dylan Thomasért

A város víz alá merül,

a járdaparton fűz susog,

s kimásznak feszesen üvegszemű

árnyék-krokodilusok,

alkonyul, és mint a lelkek

kiürülnek a kirakatok,

elrohadt füttyömért perelnek

verebek, szememért vakok;

a város víz alá merül,

nekem egyszer csak nyomom vész,

s akkor majd, mint kikötőkről

tetovált testű tengerész,

merengek rajtatok.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]