Akkor majd

Rekviem Dylan Thomasért
A város víz alá merül,
a járdaparton fűz susog,
s kimásznak feszesen üvegszemű
árnyék-krokodilusok,
alkonyul, és mint a lelkek
kiürülnek a kirakatok,
elrohadt füttyömért perelnek
verebek, szememért vakok;
a város víz alá merül,
nekem egyszer csak nyomom vész,
s akkor majd, mint kikötőkről
tetovált testű tengerész,
merengek rajtatok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]