Néztél a lány után
Néztél a lány után, a zöld fasor |
ápolt csendjében szíved túl nehéz, |
lehetetlent mért akartál annyiszor. |
Néztél a lány után: tán visszanéz. |
|
Szemed előtt nagy lepkeszárny, a nyár |
vergődött – mily törékeny ünneped! |
Hát halj bele, hogy vége van! De már |
tudod, hogy belehalni sem lehet. |
|
|
|