Képzelt szabadság

Sorsommal nem békülhetek, nagyobb súly ránt talpra bókos hajlongások közt – hiszem már: oka nem vagyok, ha rosszul élek ügyeskedő kis hörcsögök örömére s senkinek bánatára: hiszen élni nem azon a jogon akarok, hogy a hatalom nyakára varrom magam vagy arra alkuszom. Mert új hit és szent a hit, mely szólni a szótlan szegényekből feldobott, gyávult mesterek ötölni-hatolni kész fortélyaira csak pirulok. Kinyílt, óriás borotva a tél, szigorúan s egyértelműen vallat; ez a parancs, s nem ostoba szeszély metsz ki sorsomból s húsomból hatalmat. Képzelt szabadság s elképzelt dicsőség – ne irigyeljétek meg tőlem ezt: albérletek és érzelmes kis nőcskék emléke csípi számat, mint ecet.