Karácsonyi dal

Faggyúszagával felém leng újra a karácsonyi gally, sztaniol cincog, s a lélek lepedőnyi szárnyaival fölrepül a mennyezetig – villanykörte a glória –, ahonnan leereszkedik darócban az Isten Fia… Égbe röpítő, együgyű varázs, szalma-bélelt jászol; téli Nap, a nehéz begyű, havas nádtetőkön gázol. S apára vígan az udvaron karácsonyfatalpat farag, öcsémmel ámulva lessük. Kölyökkutyánk havat harap, vérszagot keres borzolva, kormosszélű tisztásig fut, hol hajnalban hullt a hóra hízó torkából szökőkút. Fedő alatt leves ázik, jön az angyalhajas alkony, s a Karácsony lehintázik faggyúszagú fenyőgallyon.