Virágének

Vakmerőn nyúlok s biztosan érted, tétovaságom hitre cserélted. Szótlanabb szónál ez az áhítat, több a valónál, mégis megríkat. Lehull az inged, nincs, ami födjön, szép szüzességed fehér hófüggöny – Mint torony omlik össze, ki voltál, örömöd ring, ring, simább a tónál. Egymásnak arccal kerültünk végre, szorongva hallgatsz némább beszédre. Nincs nagyobb titok, nincs nagyobb vigasz: rád hasonlítok, rám hasonlítasz.