A Váci utcán

Lágy talpú dekadencia, holdas tetőn kéjes cica, öklömre lép: „Ne üss vele – súgja –, miért? Legyints vele!” Neon-lugasban jazz rikolt pávafark-buja atomkort; míg szívem kapkodva hadar, mint mérlegként ingó radar, érthetetlen emlékeket, éjbe elúszó réteket – Kifosztva állok, meztelen, két világ közt kinyílt verem mélyén s kiáltok, parasztok fia! Rám süt a holdas dekadencia.