Mozi helyett

Felhabzó tájak villognak a vásznon, kagylókék tengernek bókol a pálma – hisz tudjátok, mit is magyarázom, sóvárgó lelkem mintha szállna. Ó, párfilléres gyönyörűség! Lecövekelt konok hűség, a húsomba nőtt tájék, az elveszíthetetlen ajándék, mikor futtatott volna a keserűség! Mégis, csak egyszer, mint kölyök, ha anyja elől szökik, mozi helyett áhítatos szemmel megáldnám Nápoly öleit!