Fogadj magadba

Elhagyott rétről fut a szél, a tűzfalak közt feltoronylik – idáig vert habos szeszély, s a szép futás most összeomlik. Kitörtem daccal, vad csikóként előztem s torpanok tétován. Áhítoztam megváltó szókért just tékozló, kóbor diák. Én otthon voltam itt és most se vagyok vendég! Megtisztul örökségem, és a hit szólít, hogy legyek hű növendék, s emlékeimre megtanít. Fogadj magadba, közösség, hogy ne legyek már ilyen árva! Bátorító kezek kössék erőm: jó legyek a munkámra.