Mint rezgő húr

Mérem magamban a felnövő szerelmet, mint érzékeny műszer jelez földszínéig felvirágzó ércet: érzékeim feléd hajolnak, szelíd törvények igézik. Motoz az ujjam: érzi a hajadat még; tükrök közt vergődő fény: szemem szemed foglya, ráégettél már s téged lát mindenben, s a világot újra bűvkörébe fogja. Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek, s mint rezgő húr, őrzi a pendítő ujjat. Mérem magamban a felnövő szerelmet, s a megtért világot, a szebbet, az újat.