Dér
| Könnyű sóhajként száll a dér. |
| Nézem az ablakon át: minden fehér. |
| Fagy köszörüli a fák ágait, |
| vén varjú tócsát lékel, rebbenti szárnyait. |
| Gőzölögve lovak jönnek, habzó |
| párájuk csomósodik. Hullni kezd a hó. |
| Jó így nézni a fűtött szobából, |
| hogy fürtökben hull a hó a fákról, |
| az ál-lombtól tömődött bokrokat, |
| s tudni, hogy ott majd rügy izzik, fakad, |
| s érezni, hogy veled vagyok, veled, |
| hiába önt a tél új üveglapokat: |
|
|