A kút
| ugrott, ruháit kívül hagyván; |
| tövén ökörnyált sző a dudva, |
| bogozza, majd elejti lustán. |
|
| s áll, szemét égre nyitva, a kút. |
| Magát már hány nyár beleölte, |
| tövén vinnyogva hány ősz lapult! |
|
| Az idő fordul … meséktől félő |
| riadt gyerek, ó, hol vagyok már? |
| Más kútnak lesem meg sötétlő |
| mélyét, más mesék félelme vár. |
|
|
|