Nos, mint az ejtőernyősök?
(Ad notam: Juhász Ferenc
Óda a repüléshez)
| Vörösmarty bajuszából egy szál, |
| Szabó Lőrinc óra-nagy arca, |
| Csokonai: a zenéből nagy holdas |
| ablakok metsződnek ki, Ady szeme: |
| a ködös október kirakja ágyneműit |
| a napra, Petőfi s Arany kései |
| beszélgetése: tagoló szájmozgás |
| a föld felé – ébren is álmodom, |
| s hogy ébren is álmodom : József |
| Attila örökké virrasztó elméje: |
| szétporlott csillag ittmaradt fénye, |
| szökik, szökik, szökjön, aki tud, |
| ha másképp nem lehet, fölfelé, |
| elvéknyuló testtel, menetközben |
| növesztve szárnyat, fejbúbbal |
| megütve a gravitációs határt, |
| – idáig képzelgek mindíg, s még |
| ringatózom pár boldog pillanatig |
| a holttérben, az életveszélyes magasban, |
| a rettenetes zuhanás előtt, s utána |
| vígasztalásul motyogom, hogy |
| lesz ernyő, vagy hogy puhább lesz |
| az anyaföld, vagy csoda történik, |
| s hirtelen lesz külön erre egy Isten. |
|
|