Egy költő monogramja

Mikor agyam már nyúlfogként őröl, nézzük, mi hír egy másik költőről?   O! O! Mi hír a másik, hm, féltekéről? (Nátha-, láz-, lúdtalp-, s a féltökéről?)   O! O! Lányával déli harangszót lesve házat rajzolnak a húslevesbe!   O! O! Más a nagy lázról és a hazáról, ő útikönyvet ír Indiáról.   O! O! Pedig a sorsa kínálna néki olyan mesét is, mely evidéki.   O! O! Tán a szemérem? Nem vágy lebegni, lábára súlyt kér: „Szegénynek lenni!”   O! O! És elvesztette apját és anyját, míg megszerezte a monogramját:   O. O. Vagyis már felnőtt s enni nem kére! (Ezt mondaná e gagliarda-féle!)   O! O! Bár együtt nőttünk s lestük is egymást, s egyazon helyről kaptuk a Nagy Frászt,   (O! O!) hírt mégis más hoz (bár barát szájé): K. I. meg R. P., R. Á. meg K. J.   O! O! Nos, e vers légyen papírrepülő, melyet két sóhaj az égre fellő:   O! O!