Rondó az üres szobáról

Minden út hová torkollik? Rohanj visszafelé az üres szobákon át. Zsebedben strandjegy, meccsjegy, mozijegy, iszonyodva halogatod az üres szobát, sátorverő szíved elélne bárhol, ám jég villámlik, ég szakad rád, kis senkik vágnak gúnyos pofát, méltatlan porondon méltó röhej – hazád van, de nincs benne szobád; jóreggelt, jónapot, de legkivált jóestét – köszönsz morogva s átcsavargod az összkomfortos éjszakát, utcakőszemű macskák figyelik, mert miénk az utca reggelig, lábad halhatatlan nyomát.