Helyzetdal

Nézzük például ezt a délelőttöt: a hegyen, a háztetőn, az elhagyott kertben a tél csontváza fehérlik, szinte a szemem láttára süpped, hová is? a bőrünk alá a tavalyi vacogás, a biciklilánc csattogása, a télikabát- gallér szamárfüle, mennyi szorongás, mennyi kacat, világot elöntő ócskapiac, fülledt eposzok medvebűzös odúi, fűbe törölt ragacsos kardok nyoma, az elfelejthetetlen s a felfoghatatlan, a fulladozó átöröklődés, a gének csömöre, az ezeréves helybenfutás, kormosüveg égbolt, levegőt, levegőt, üvegszilánkost, hérics hónalját hűsítőt, rügyek csipáit kitörlőt, hintázó cinkét fenékbe taszajtót, mert megfulladunk; hősiesen fütyörészve készülődök, az ablak szárnyait ráncigálom, zsebembe gyűröm a kitépett naptárlapot, mint az egyetlen érvényes igazolványt, mert tavasz van.