Weöres Sándor köszöntése

Költők között király, látom koronádat, reá a Nap rézpénzt, a Hold meg opált rak, mint a népmesében, tiszta lélek vezet, s fent az Öregisten Érted vekkedezett; el-elkanyarogtál, s mélybe is, meg föntre, s ámul széles ország, büszke lehet Csönge! Én se ülle-fülle verset fújok Rólad, nemcsak árendása vagy a magyar szónak, állítom, keményen megnyomva a krétát: Arany János óta alig íly poétánk, kinek ha könyvébe belelapozának, elegendő lészen népe e Hazának! Lehelek, mint ama bölcsőre, meleget, kívánok napsütést, zsendicét eleget. S ránk nevetsz, Szaturnusz kalap-pereméhez pöccintve az ujjad, ifjú Hatvanéves – S kiknek lábnyomába kívántál itt állni: kezét nyújtja Ady, Babits, Kosztolányi.