Áprilisi dal
Két tűzfal közt havas hegyoldal, |
szél űz a magasban kicsapódott ablakot. |
Harminc tavasz hökkenő orra előtt |
most születik a harmincegyedik. |
|
S végig az utcára nyíló eszpresszókban |
a bóbitás kávéfőzőnők elvörösödnek, |
sivít a gőz, párás lesz tőle a homlokuk, |
mellükön puha ajkak motozását érzik. |
|
Fogam közt virággal és semmi esetre sem késsel |
lépkedek, árnyékom bohóckodva követ, |
s előadjuk az ingyenes díszkivilágításban |
az öröm halhatatlan magánszámait. |
|
|
|