Áprilisi dal
| Két tűzfal közt havas hegyoldal, |
| szél űz a magasban kicsapódott ablakot. |
| Harminc tavasz hökkenő orra előtt |
| most születik a harmincegyedik. |
|
| S végig az utcára nyíló eszpresszókban |
| a bóbitás kávéfőzőnők elvörösödnek, |
| sivít a gőz, párás lesz tőle a homlokuk, |
| mellükön puha ajkak motozását érzik. |
|
| Fogam közt virággal és semmi esetre sem késsel |
| lépkedek, árnyékom bohóckodva követ, |
| s előadjuk az ingyenes díszkivilágításban |
| az öröm halhatatlan magánszámait. |
|
|
|