Dsida-sorok

Elmult a nyári dagály, a kertek mind leapadtak; rozsdás drótkerités, a levél csontváza a röntgen- fénybe vacog, a sövény megnyírva foxiszerűre; „jó füvek és fák” így menetelnek a téli szögesdrót- táborba és mint a bakák, konokul kidalolják: „Szép e világ, gyönyörű e világ és nincs hiba benne!”