Ima a vadevezősökért

Merről fúj a szél? Kelet, vagy Nyugat? Fel ne borítsa könnyű sátrukat! Barna a bőrük, a hajuk fakó, róluk álmodik a városlakó. Rőzsét gyűjtenek, tüzet gyújtanak, fákra kóválygó szikrák hullanak, arcuk feldereng, szemük elmereng, mély torokhangon mormol a Duna lent. Parton nagy halak, puffadt a hasuk, fekszenek kajakok, kilbótok, kenuk. Mogyoróbokor szolgáltat zenét, nyikorog, zeng a szúnyogszövőszék. A bodzabokor küld mézillatot, melyet a tüdő télre elrakhat. Piros barlangot a tűz öblösít, nézik az ágak koromrajzait. Árpádházi tájt idéz túlpartról a krétafehér falú monostor. A Hold az égi fókuszban ragyog, kutyák köszöntik, kicsik és nagyok. Tábortűz töpped, fiúk locsolják, megvakul a prométeuszi láng. Hétvégi csillag, szombat-vasárnap, törékeny fénye a szabadságnak. Ne zavarja meg semmi álmukat, szélvészt ne küldjön Kelet, se Nyugat.