November

November hamvadó csillaga visszatükröződik a rothadásból a meglágyult reflexet bár tagadjuk végülis megszerettük s végülis ringunk előre a lódögök a halott katonák már emlékeinkben foszlanak finoman a háborúvég panoptikumában spirituszban eltéve ártatlan gyerekkorunk s romlott kiváncsisággal visszajárunk nézegetni kalapot felöltőt blokk ellenében a ruhatárban a hullaház-derengésű moziban csak az anyókák szipogtak a betemethetetlen lövészárkokból mint agytekervényeinkből fürgén ugráltak ki a holtak egy-tömbben föl-le a tömegsír barna gubanca a fordítva befűzött filmszalag a feltámadás bárgyú trükkje az utcák az utcák az utcák léghuzatába kiömlő tömeg az esték a reggelek kontinentális apálya-dagálya a halálfélelem holdja alatt a kiürülő városok szikrázó éjszakája parkok tejfehér fái a fokozhatatlan közöny a túlnagy tagolású szívverés közös álom gombnyomásra húszezren figyeljük X-né érett testét ahogy az ágyba bújik centiről centire villámlik gerincünkön az erekció a fényreklámok ablakon bekattogó ritmusára nincs mit elsiratni végülis ringunk előre villamosok ablakára ragasztva földalatti vizeldék falán szabatos intelmek ne köpj vigyázz a tisztaságra nem lopunk nem ölünk a közlekedés jelzőrendszeréhez fölényesen idomultunk ó ebben igazán precizek vagyunk s megvetjük nehézkes ősünket s joggal émelygünk a Kaméliás Hölgytől s a dalárdák vörös nyakú pátoszától a tüdőbaj gyógyítható tra-rá az utcák az utcák az utcák léghuzatába kiömlő tömeg az esték a reggelek kontinentális apálya-dagálya a lefényképezett hold alatt gépkocsik ringanak a rugózás a rugózás a nemzetközi bekötőutak szélén elhúzódó zománcozott mosoly a lódögök a halott katonák mormolják az emlékművek aranyozott névsorát a társalgási szótárok modorában Európa-szerte így van ez a halottak nyelve közös a némaság kihallatszik a földből nem tudjuk visszataposni pedig táncolunk pedig táncolok az üvegesedő lassuló zenére fejemnél november hamvadó csillaga