Ősök

A földben alusznak az ősök, a földbe visszacsúszott létrát tapodják hetykén reménykedve, úgy ám, a zöldfülű gaméták. Jövőbe kilőtt álmok; miként hajdan engem megálmodtak az eltűnt férfiak és nők, átvészelvén kihült időt forró szerelmük. Letörök, furakszom a régi parancsra, amit átvevének és őríznek a kromoszómák konzervdobozában a gének. Hajszálam se hullhat véletlen, s nem vágyom a szabadulásra e kötöttségből, sőt örülök, hogy nem is hasonlítok másra, hogy önálló változat lettem, földben porladó szívverések sétáló hangszere; új visszhang halál szájából fújó szélnek.