Hold ragyog, só ömlik kisiklott vagonból
| Hold ragyog, só ömlik kisiklott vagonból; |
| éren át, réten át, a mélyenhűtött űrön át |
| sétál szívem, elege volt a fájdalomból, |
| nem kelleti magát, nem hord tajtékból ruhát. |
|
| Már éldegélnék. Hátamon az ablak szárnya, |
| éj-nap, éj-nap, nyílik, csukódik holtig. |
| A magány: a falon szívem halhatatlan árnya. |
| Életem elfogy, elárul, örökre elkallódik. |
|
|
|