A szerelem évszakai

Kék dal csap fel mint a tenger
az utca a medrét mutatja
még alig éltünk még alig éltünk
nyár hatalmas arca az ablakokban
mosoly villanása kivilágított vonat
a lágyan beomló kapualjban
higany ömlik föl a lépcsőn
menekülő lábnyomodat befoncsorozza
henger alakú fény csönd csönd üvegudvar
szárnyad kapirgál a falon
átzümmög hozzád a tenger
lecsüngő kézfej pálma árnya
higany ömlik föl a lépcsőn
korlát fehér gerince villog
Ősz üszkös arca az ablakkeretben
kapaszkodsz csatakos lovakba
végigvonszol a fájdalom az utcán
fehér delfin föl-leverődve
ázott esernyők lehorgasztott válla
álmatag keselyük ülnek ujjamon
majd elmondom majd elmesélem
szerelmem árnya a tér fölött
a hajdani s az eljövendő
fájdalmak álmok villanások
szerelmem árnya a tér fölött
behavazott hinták zúzmarás suhanása
S megint tiszta tiszta s irgalmatlan
tél arcom a megfagyott ablaküvegen
álmodban a moccanatlan tenger
dereng fönnakadt melled csönd-iker
combod kecses lábfejed kitakarva
foszforeszkál a szoba egykedvűen
átsuhanó napok sóhajtása
elveszett évek barnuló árnya a falon
fényképek gödre üres négyszöge
a vágyakozás kimondhatatlan szomorúsága
arcom a megfagyott ablaküvegen
álmodban a moccanatlan tenger
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]