A szerelem évszakai

Kék dal csap fel mint a tenger az utca a medrét mutatja még alig éltünk még alig éltünk nyár hatalmas arca az ablakokban mosoly villanása kivilágított vonat a lágyan beomló kapualjban higany ömlik föl a lépcsőn menekülő lábnyomodat befoncsorozza henger alakú fény csönd csönd üvegudvar szárnyad kapirgál a falon átzümmög hozzád a tenger lecsüngő kézfej pálma árnya higany ömlik föl a lépcsőn korlát fehér gerince villog Ősz üszkös arca az ablakkeretben kapaszkodsz csatakos lovakba végigvonszol a fájdalom az utcán fehér delfin föl-leverődve ázott esernyők lehorgasztott válla álmatag keselyük ülnek ujjamon majd elmondom majd elmesélem szerelmem árnya a tér fölött a hajdani s az eljövendő fájdalmak álmok villanások szerelmem árnya a tér fölött behavazott hinták zúzmarás suhanása S megint tiszta tiszta s irgalmatlan tél arcom a megfagyott ablaküvegen álmodban a moccanatlan tenger dereng fönnakadt melled csönd-iker combod kecses lábfejed kitakarva foszforeszkál a szoba egykedvűen átsuhanó napok sóhajtása elveszett évek barnuló árnya a falon fényképek gödre üres négyszöge a vágyakozás kimondhatatlan szomorúsága arcom a megfagyott ablaküvegen álmodban a moccanatlan tenger