A hétéves Odüsszeusz

Kormos Istvánnak

 
Fejesvonalzó tollszár írka
a képzeletében példás rendben
apját nem ismeri nagyanyja becézi
fogódzik szigorú tenyerekbe
Az árvák koravén mosolyával
nézi a viháncoló gyerekhadat
hívják nem moccan mint a moha
az iskolakerítésre tapad
S indul feléje már fölrepült
amit majd meg kell álmodnia
a tutajt harapdáló Földközi Tenger
s a fenyőillatú Normandia
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]