A hétéves Odüsszeusz

Kormos Istvánnak Fejesvonalzó tollszár írka a képzeletében példás rendben apját nem ismeri nagyanyja becézi fogódzik szigorú tenyerekbe Az árvák koravén mosolyával nézi a viháncoló gyerekhadat hívják nem moccan mint a moha az iskolakerítésre tapad S indul feléje már fölrepült amit majd meg kell álmodnia a tutajt harapdáló Földközi Tenger s a fenyőillatú Normandia