Ajtót nyitok rád

Ajtót nyitok rád hirtelen, felriadsz a szerelemből; hová álmodod magad, az ajtórésben mi tündököl? Milyen egérút nyílik, szívdobogva milyen kerítő gondolat szöktetne, hogy könnyes-furcsán, mint a gémláb, megtörik nyakad? Hová is futnánk, hová is futnál? Az első kanyar visszahoz, csak a szemed lett még szelídebb, csak az irhám csatakos; szíved előtt alulmaradok, mert alulmarad a világ szívem előtt, kimosod csapzott szárnyamat s mint az ejtőernyőt begöngyölöd, nyár füstjét szimatolva zuhantunk, emlékszel még talán, most hallgatod: ablak közé zárt törtarany dongó muzsikál, leoltod a lámpát, fogad közé szorítod az inged, úgy vetkezel, eltajtékzó életembe nyugtalanul belefelejtkezel.