Öregedő nők szerelmét
| fiatal szíved ne csúfolja, |
| az ifjúság s lágy bőr-holdja |
| kicsorbul majd, mint fogad, |
| neked sem lehet beletörődnöd, |
| gyűröd arcodon a ráncokat, |
| hátrál előled majd a nyár, |
| guggol, felröppen a láthatár |
| szélén az ősz, csapzott madár, |
| mi volt, mi volt? S a csoda hol marad? |
|
|