Kávéházi asztal

Toldd meg léted egy arasszal – szólít a kávéházi asztal, s a halhatatlan papíron eltűnődve leírom, hogy mit akartam tenni itt, jó, vagy rossz megfejtéseit a nagy alkalomnak; vélt lehetőség szigorú, elképzelt hősét okítom, mert egyszer testet ölt s teremt a meztelen lelkiismeret, s mint ahogy felküzdöttem én magam, sorsom példa még lehet, s szándéknál több a költemény!