Utcán csavargó

Utcán csavargó szép korom
felidézik majd idővel,
kik látták szélfútta szívem
mozi előtt egy nővel,
s kiken a költészet
nem fogott semmiképp,
átlényegíti őket
a lakbérhátralék.
Megőrzik arcomat, talán
nevemet sem felejtik el,
akikkel a munkásszálló asztalán
kártyáztam-ittam, míg a telt
dobkályhán szalonnát sütött apám,
s lopva a kártyámba figyelt,
nem faggatott-korholt, csak a szeme
vágott: nem vittem semmire.
S hogy nem vittem semmire, törleszkednek
emlékemhez, akiken jó kabát
jelzi a testi s lelki kultúrát,
hátamba gombostűt döfnek:
díszpéldánya a mélyből-jöttnek,
csiszolnak jambussal-mivel,
majd parasztosan köpnek;
szívemet nem érik el.
AJÁNLÁS
Barátaim, kikkel együtt
hallgattam a locsogók hadát,
emlékeinket se szeretjük,
mondjuk el ezt mi legalább,
nem kínlódtunk önként, muszáj volt,
s jó lenne már másról dalolni –
dobhártyánkba valódi
tél, dermedt tüdővel harákolt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]