Megindító szerelem
| Meginditó szerelmedet még visszaidézem, |
| nagyobb bukáson átfehérlik nagyobb szenvedésem, |
| madár röpte szól, jajgat: zengő égbolt húrja, |
| mi volt? könnyed hull, szivem a fájdalmat újra tanulja, |
| mint nyár alatt zsongó táj, hancúrozó, boldog, |
| megdermed lecsattanó télben s ragyognak zúzmara-foltok; |
| dérrózsák, jégkankalinok; vörösbegy-raj buggyan, elvérzik, megalvad, |
| vad alkonyként hírdet vesztett csatát, keserves diadalmat; |
| madár röpte szól, repülő hófehér csíkja rajzolja dörögve |
| el-eltünő arcod s mint a szivem, untalan újra kezdve. |
|
| S elém perdül fagylila cigány, fogcsikorgó majális, |
| utcán háló álmunk tévedés volt s a harc is, a futás is? |
| Iszonyodó szüzességünk, mely nem feküdt, sohasem feküdt össze |
| gyávasággal, hazugsággal, legalább jobb-e, legalább több-e? |
| Felelj; s ha kínoztalak! Volt hozzá jogom, nem volt? |
| Szép fejed, tört gerincű virág, fáradhatatlanul bókolt, |
| s ragyog fönt, hová soha nem értünk, életem űri árnya: |
| mosolyod érthetetlen, mindent megbocsájtó szivárványa, |
| s visszahárít kínt, tévedést, kudarcot irgalmatlanul szívemre; |
| magam lettem újra gyötrelmeim nemzője s vemhe. |
|
| Én kihordom kínomat, boldog szülésre várva, |
| elvetélt kínok közt szerelmemnek mi az ára? |
| Ifjúságom helyén feketedő ravatal van, |
| szívem megfogamzott s szerelmembe naponta belehaltam. |
| A célt vágyamhoz mértem, a beteljesülést túlméreteztem, |
| tévedés volt, hogy vesztesnek érzem magam a győzelemben? |
| Uj erkölcsünk, hitünk, a szigorú nyomoré, nyálkás égből villámlott; |
| ki látta? Csont-igéket szóló, felszakított szájjá hámlok. |
| Ki látta? Ki látta? Mibe fáradtunk bele s mibe haltunk bele ketten, |
| hogy sikoltva menekültél s néztem utánad moccanatlan bűvöletben. |
|
| Hattyú sikoltás, ha majd felérünk sorsunk csúcsára, |
| hattyú sikoltás leszel, ifjúságom örökre kitárva, |
| a szívnéma áhítat, szűz pitvara gyönyörű hitemnek; |
| ahogy szeretni akartunk, figyeld majd, úgy szeretnek. |
| Zápor zizzenő szárnya, madár-nyüzsgés zúgása éled |
| csontomban, elröppentél belőlem, behegedek, élek, remélek; |
| visszahúzódom bőröm mögé, úgy figyelek új szerelemre, |
| csapdákra, kínra, kudarcra, veremre ügyet se vetve; |
| madár röpte szól, jajgat: zengő égbolt húrja |
| feszül fejemnél s szívem a fájdalmat újra tanulja. |
|
|
|