Szüntelen eső

Szüntelen eső veri az ablakot, álmomba bújtatlak, az álom felragyog, minden ébrenlétem jéghideg, csillogó falába rejtelek, ázó nappalok, ázó éjjelek suttogják: ég veled. Éj alól sikoltva kitolat tehénszín tehervonat. Az a kín, az a szó, beomló beszéd keresi tüdőm árva üregét, szájpadlás magányát, fogak zátonyán neved fennakad, partra csapódik, holttestén mereng elhagyott, könny-arcú szerető-sereg. Ökörfej hold gurul, megalvad, nyüzsgő volt-hajnalok kihalnak, áttetsző délelőtt lakatlan épül fel, ajtója lepattan, fényképed a falon, léghuzat mosolyoddal elszalad; szüntelen eső hull, tajtékos szív dalol gőzölgő, nagy-eres ég alól.