Üzenet

Majd gyermek leszel, horzsolt térdeid árulkodnak kurta szoknyád alól, majd gyermek leszek, ölyv örvényeit érzem zuhanni szívemben, csahol nyált gyöngyözve kutyánk, tyúk ül a léc- kerítésen, sós gerinc-ív a nyár, még idegen vagy s akármerre mész, semmit sem sejtő szemem rádtalál; majd álmodsz még, mint visszaálmodom eltűnő perceim rovar-sűrű özönlését lámpás asztalomon, majd álmodsz még lágyan, hogy jegygyűrű ég ujjadon s blúzod már megfeszül, tejfényben alszol kitakarva, ring veled az ágy és érintetlenül ébredsz s nézed szemed kék holdjait; még idegen vagy és magamnak is idegen vagyok, gyűlik nyelvemen hánytató, jéghideg, kesernyés íz, kínjaimat kiköpni nem merem, félarcú ég, tövis-szája torony, rándul rám, madár sisteregve száll, mögöttem nád-hajlító alkonyon tutajozik a gyerekkori nyár; még idegen vagy, de majd ha veled élek, elmondom, mint szerettelek!