A szerelem évelő hite őríz

A szerelem évelő hite őríz! Mogorva, vert egek vonulása fejem fölött, evez az esővíz lucskában a fecske szárnya. Mert ősz lesz kint-bent s láthatatlan lesz, mire felérnénk, a lélek orma, hörögve s darabos szavakban végítéletet hírdet a csatorna. Védekezni nincs kedvünk, síetve nem éljük le, amihez nincs időnk; várunk szép hittel, egymáson feledve szemünket: ki sikolt előbb?