Álmomban otthon jártam

Sirály, nem kellenek a szárnyaid. Sirály, elrohadnak a szárnyaid. Azúrtemető földjét túrod, lefoszlasz, kihülsz, pici halott, fehérlik drótgubanc csontvázad. Vasárnap ásít, bim-bam, íme, vasárnap. Fenyőgerenda-templompad torokig húzódó fogsora, öles pofacsont, vastag boltozat, fekete nyelv: a torokból szól a pap, fent verdes a kántor, szúrós szemmel figyeli tizenkét kurátor. A toronyból Isten távírásza lefülel s morzézza tovább a hívek gyönge óhaját, a harangkötelet markolássza, csendít, kongat. „Kosztért, lakásért…” – hozzáteszi a magáét. Sirály lüktet húsvét egében, föltámadt észrevétlen. Átsüt rajta a messzi fény. Függ szárnya keresztjén. A rétekről, a kertek alól szél iramlik, a kotlikba, a fazekakba beleszagol, fől a tyúk, sül a tyúk! Szalad a hírrel a Fő utcára, beszól a borbély orrlikába. A pacsuli-boltot gőggel lenézi a szomszédja, a rőfös, a rőfösnek nem köszön a bőrös, s mindnyájukba bentreked a szó, ha biccent a temetkezési vállalkozó. Csönd van a teremtés műhelyeiben: a kovácsműhelyben fogam készül, a bognárnál csontom esztergálják, a szíjgyártónál bőröm varrják, a kötélverőnél hajam csepülik, csönd van, csönd van. A fényképész kirakata hófénnyel lobban, görcs arcok, tuskó mosolyok a főnix-magnéziumban, s örökké él az ifjú pár, mirtuszkoszorúban a lány, s a fiú gégéjén meredő kölcsön csokornyakkendő. Ebéd után izgága drukkerek tódulnak a délutánba, fortyog a libalegelő, a nem éppen előkelő futballpálya, kölyök s felnőtt kiabálja: „Jaj lesz néktek, ha nem győztök, henteslegények!” A dagadt mészárosmester, mint a páva lépked a gyepen, alig fér a klottgatyába. Int, hogy nem lesz semmi baj! De nem lesz kisebb a ricsaj. A komolyabbak, a vének a szőlő bordáiban üldögélnek, lassún mozdulnak s azt is néha, nagy időt mérnek, mint a szív. Majd feketéllnek az ágak, fekete vonalak satírozzák a fényt szürkületté, semmivé a fehér házfalat. A fényképész-kirakat még lobog, majd hamuvá ég az ifjú pár, mirtuszkoszorúban a lány, s a fiú gégéjén meredő kölcsön csokornyakkendő. Emelkedik az ég, a sirálytemető, szívszorító lesz a magasság. Fejem fölött tótágast pici halott, drótgubanc csontváz. Sirály, hol vannak a szárnyaid? Sirály, elrohadtak a szárnyaid, míg lehunytam a szemem.